Mogyorós
Anna Luca

Megmozdul egy ujj, a csukló, és boka körözni kezd, de még nem igazán találja meg a helyes mozdulatokat a tényleges működéshez. Majd újra elernyed. Még nincs benne erő. Mégis lassan, de biztosan kel életre az eddig élettelennek tűnő test, ami saját maga ágyazta meg önnön ravatalát. Mert azt hitte, nincs tovább. De mégis van. A test hangjai erősödnek, a légzés is megtalálja a ritmust. Lassul. Beszív. Kifúj. Kifúj. Mozdul a kar, a láb. A test egyszerre jobbra fordul. Eltart vagy két percig ez a mozdulat, mire elérkezik vízszintből oldalfekvésbe, majd vissza. Próbáljuk meg a másik oldalt is. Recsegnek, ropognak az ízületek. Hallható a csontok, a belső szervek mozgása is. Most kívül vagy belül? Változnak, élénkülnek, majd végül a formák értelmet nyernek.